A NASA frissen kiadott adatsora szerint a mérések kezdete óta most először volt olyan, hogy hét egymást követő hónap is rekordmeleget hozott. Elemzők szerint közel járunk ahhoz, hogy a globális felmelegedés ne nehezen felismerhető trend, hanem akár egy éven belül is kimutatható változás legyen. Összegzés arról, milyen messze is állunk épp attól, hogy az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás elpusztítsa mindazt, amit ma magunk körül ismerünk.

Februárban, mikor az egymást követő, rekorddöntő hónapból még csak kettő volt, a világ klímatudósai hirtelen nem klímaváltozásról, hanem klímavészhelyzetről kezdtek beszélni. Akkor még három hónap volt hátra addig, hogy kiderüljön, minden idők legmelegebb májusát éltük meg a Földön, és a legfrissebb adatok szerint júniussal is hasonló lesz a helyzet – a helyzet tehát február óta folyamatosan bizonyítja: a globális felmelegedés nem valami titkos összeesküvés, hanem egyre könnyebben igazolható folyamat.

Mégsem történik semmi, és könnyen lehet, hogy azért, mert rossz kérdéseket teszünk fel. Legtöbbször az a kérdés, hogy a szélsőséges időjárási helyzetek a felmelegedés miatt vannak-e, pedig máshonnan kell nézni a dolgot.

A felmelegedés minden időjárási jelenséget érint, hiszen maga a környezet változott meg, amelyben az időjárási jelenségek lezajlanak. Az olyan extrém események, mint például pár kiugróan forró nap, néhány durva eső vagy épp pár hónap szárazság nem áll semmilyen távoli kapcsolatban a klímaváltozással, ez maga a klímaváltozás.

A gleccserek visszahúzódása 1850 óta világszerte megfigyelhető, egyre dinamikusabban zajló jelenség, amelynek lehetséges következménye a vízkészletek csökkenése, a jégárak növény- és állatvilágának pusztulása, hosszú távon pedig a világtenger szintjének emelkedése. A gleccserek visszahúzódásának okait kutató glaciológusok eredményeik publikálására tanulmányokat írtak az üvegházhatású gázok, a (szén-dioxid-kibocsátás) és a globális felmelegedés közti összefüggésekről.

A magas hegyvidékek jégsapkáinak eltűnése világszerte megfigyelhető (Himalája, Alpok, Andok, Kilimandzsáró). Az 1550 és 1850 között lezajlott kis jégkorszak során a Föld átlaghőmérséklete valamivel alacsonyabb volt a későbbi korokénál. Az ezt követő enyhülés következményeképpen 1850 és 1940 között a gleccserek visszahúzódtak, ez a folyamat azonban az 1950–1980 közötti globális lehűlés eredményeképpen lelassult, sőt, helyenként meg is állt.

1980 óta a globális felmelegedés hatására a gleccserek erőteljes olvadásnak indultak a Föld minden táján, sok gleccser el is tűnt. Fenyegetően hat a gleccserek jelenlegi száma. A lényeges a növekvő negatív tendencia 1995 óta, amióta kulcspozícióban lévő gleccserek Grönlandon és Antarktiszon egyaránt a tengerbe omlottak (Larsen B). Ezek az események előrevetítik az eddig (1980-2000) 20 cm-es tengerszint-emelkedés növekvő gyorsulását. Mindez az világ összes alacsonyan fekvő területét veszélyezteti. 2015-ben bekövetkezik a globális éghajlati fordulópont, ha az emberiség nem csökkenti radikálisan a szén-dioxid kibocsátását. Utána a folyamatokat már nem lehet befolyásolni. Jelentős mértékben megolvadt a Boulder-gleccser, az Upsala-gleccser, a Columbia-gleccser (Alaszka), a felsorolást hosszan lehetne folytatni.

A légköri üvegházhatás antropogén eredetű erősödése miatt a jövő század közepére a Föld hőmérséklete magasabbra emelkedhet, mint a történelem során valaha. Ezért elsősorban olyan, ún. üvegházgázok bizonyítottan emelkedő tendenciája a felelős, mint a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O) és a halogénezett szénhidrogének.

A szén-dioxid légköri koncentrációja az iparosodás előtti 280 ppm értékről 2005-re földi átlagban 379 ppm-re nőtt. Ez az érték messze meghaladja az elmúlt 650 000 év természetes ingadozásainak tartományát. Ráadásul a szén-dioxid-koncentráció éves növekedési üteme (1,9 ppm/év) az elmúlt tíz évben tovább gyorsult.

A metán légköri koncentrációja az iparosodás előtti kb. 715 ppb értékről 2005-re 1774 ppb-re (10-9 térfogat-hányadra) nőtt, ami több mint kétszer magasabb, mint az utóbbi 650 000 év bármelyik természetes értéke. A metán növekedési üteme ugyanakkor az 1990-es évek elejétől csökkent annak köszönhetően, hogy az antropogén és természetes források együttes kibocsátása már csaknem állandó.

A dinitrogén-oxid légköri koncentrációja az iparosodás előtti 270 ppb értékről 2005-re 319 ppb-re nőtt. A növekedés üteme 1980 óta nagyjából állandó.